© Fajcsák Henrietta (Seth F. Henriett) – Free Art Product

Fajcsák Henrietta (Seth F. Henriett)

Álmodj velem…

Álmodj velem szépeket, könnyhullató tündérmeséket,
S lehetünk mi boldogok, szabadok és szelíden békések,
Mert ébren nem tudunk, hát ez az igazság, ez a valóság,
Mert a valóság csak butító kámfor – illat, másnaposság,

Részegítő álom, önmagát bódító – ittasító indulat,
Álmunkban épüljön fel lelkes, ékesítő gondolat,
Gondolat, mely szavakban ki nem fejthető,
Mert túl szép, túl jó, és ez oly ijesztő, oly rémisztő,

És az emberek már elfelejtettek álmodni,
Álmodni, amit csak az tud, ki tud éberen aludni,
Kiáltsuk hát mind, a valóságot el kell taposni,
Mert nincs benne szabadság, csak egy lealacsonyító semmi,

De szeretnék mindig, mindig álmodni, mi a szép,
Mi a jó, el nem kábító értelem, melyben mindig van szép remény,
Legyél mellettem édes álmom, a zord világból kikísérj,
Ezt kívánom magamnak, s mindenkinek, s nem lesz, ki fél ,

Mert ez öntudatlan álmunban a függönyünk se lebben,
Mert nincs szél, szellő, részegítő fuvallat, csak kora reggel,
Egy olyan reggel, melyben soha véget nem ér a békesség,
Jaj, e békesség, be’ nehéz szó, mint az emberi szelídség,

Szelídség, mely a valóságban se nem szó, se nem tett,
Csák népeket bódító, hazug homály, mely nem etikett,
De békés nép él majd e világon, szabadon, szerteszét,
Mert álmunkban nincs butító, bódító részegség …

(Eger, 1989)

Advertisements