© Fajcsák Henrietta (Seth F. Henriett) – Free Art Product

Fajcsák Henrietta (Seth F. Henriett)

Angyali meséket

Angyali meséket nem hallgattam soha,
Nem játszottam gyerekekkel, ahogy kell,
Valahogy nem értettem meg őket,
Egy másik világban nőttek fel.

Nem feleltem, ha kérdeztek,
Butaság a válasz, ha nem értek semmit,
Ne kérdezzetek ostobaságot,
A lélek túl gyáva, felelni nem vágyik.

Nem mentem en el soha, senkivel,
Sehová és semmikor,
Lelkem magánypadján csücsültem,
Mindig, egymagam és mindenkor.

Végtelennek hittem az életet,
Játszottam a halál gondolatával,
Sétáltam egyet a sírok között,
El voltam foglalva a másvilággal.

Társaim kinevettek, mert oly’ más vagyok,
Pedig szelíd lelkemen a galambok
Csak másféle nyitották szárnyas,
Aranyos kis szárnyaik, kis bolondok.

Még mindig semmi. Csak az űr,
A vak, a végtelen magány,
Ülök egyedül bebörtönözve,
Szégyellem magam, én vad szamár.

(Megjelent: Budapest, 2005, Seth F. Henriett: Autizmussal önmagamba zárva,  142. oldal; 1991)

Advertisements