© Fajcsák Henrietta (Seth F. Henriett) – Free Art Product

Fajcsák Henrietta (Seth F. Henriett)

Lét, Végtelenség, s a Világ (Vers a Mecénáshoz)

(hátrahagyott vers)

A lét, mint a tovatűnő, ringató végtelen,
Tart mindig egy új, fénylőbb kezdet felé,
Hogy kicsit bölcsebb, gazdagabb legyen,
Körbe – körbe végül önmagába térjen,

De mint a rohanó órák meg – megállása,
Úgy röppenhet ki tanító, lázadó markodból
Léted minden gyógyító szempillantása:
Sose álmodd a kor álmait, távolítsd magadtól!

Boldogságod delejes tánc felé kecsegtet,
Ne engedd, ne engedd, senkinek és soha,
Ellopni magadtól ezt a legbensőbb rendet:
Hisz ‘minden léleknek ez a védő – csillaga.

Nézz, tűnődj, szemlélj, s álmodd meg
A végtelen óceánok mélykék hullámait,
Mártózz meg minden selymes rezdülésben,
De ne kapj be semmilyen csalit, mi elvakít,

Mert a lét rögös tévútjai számtalanok,
Mint egy boldog mosoly könnyei az óceánban,
Elgörgetnek bárhová, ahová zeng a dalod,
De szíved s elméd legyen dicső kardod,

Vívj hát meg ezer csatát, legyőzve mindent,
“Kit, te veszekedő kölyök?” – kérdi a Mecénás,
“Senkit, senkit” – s nevet sunyin gyermeklelkem,
“Csak önmagadat, mert az az egész világ!”

 

(Eger, 2006)

Advertisements